Tüzifa

A TÜZIFÁRÓL:

A tűzifa a fának a műfa feldolgozása után fennmaradó része. A tűzifa-darabok az állami erdőkben, de nagyrészt a magán erdőkben is 1 méter hosszúak és mennyiségük megállapítása végett többnyire az alábbiak szerint válogatva űrméterekbe rakják; a gyengébb darabokat néha kévékbe is kötik. Vastagság és alak szempontjából megkülönböztetünk: hasábfát, dorongfát, gallyfát és rőzsefát, tuskófát, mely az utóbbi alatt a tuskók és gyökereknek megfelelően apróra hasogatott fáját értjük.

A fák lombjukkal napenergiát kötnek le és halmoznak fel a faanyagban. Ezt meggyújtva ismét energiává változik vissza. A kályha forró tüzében a fa 85%-a gázzá 15%-a szénné alakul. Valójában ezek égnek el, ha egyáltalán elégnek. A hagyományos kályhákból ugyanis rengeteg el nem égett fagáz távozik kihasználatlanul a kéményen át és szennyezi a levegőt.

A kivágott fa víztartalma igen magas, akár 50% fölötti is lehet, ezért a tűzifát érdemes néhány hónappal a fűtési idény előtt beszerezni, hogy fűtőértéke a lehető legnagyobb legyen. A száraz fa fűtőértéke akár kétszerese is lehet a nedvesének. A száradás természetesen függ a feldolgozottságtól és a tárolástól is. A legjobb a vásárolt faanyagot minél előbb hasogatni, majd jól szellőző, de esőtől védett helyen tárolni. És mindig legyen a kályha mellett a következő napra elegendő tüzelő bekészítve.

A tüzelésnél a választott fafaj tömege is számít. Míg a nagyon nehéz (gyertyán, csertölgy, som, eperfa), vagy nehéz (akác, bükk, kőrisek, tölgyek, szilek, diók, vörösfenyő) fák hosszan égnek, a könnyű (füzek, hársak, égerek, a fehér és a rezgő nyár, a legtöbb fenyő), illetve a nagyon könnyű (fekete nyár, cédrus) fafajok hasábjai szinte csak ellobbannak, nem tartják a meleget. Az is igaz azonban, hogy az egyes fafajok fűtőértéke között nincsenek óriási különbségek. Egy köbméter földgáz fűtőértéke pedig körülbelül 3 kilogramm tűzifáéval egyenértékű.